Ha rád gondolok, úgy hiszem
azt szeretnéd, hogy szeresselek.
Nem panasz ez, talán csak egy vágy,
milyen lehet szerelemben veled
azon gondolkodni hová sétáljunk az este.
És végül cél nélkül indulni el;

de elindulni. Vajon milyen lehet?
Tényleg ezt akarod-e? Hogy valaki
kincse, és ne ékszere legyél csupán,
amit szeret másnak megmutatni.
Egy kincs amit az ember szeret,
félt, ápol, és nem dicsekszik vele.

De talán félreértem nap mint nap
kedves szavad, amint mondod , amit érzel,
s csak én szeretném azt hinni, mit hiszek.
Nem tudom. De szeretem azt a vágyakozást.
Azt a kicsit bizsergető, zavaros érzést,
amit kelt bennem. Csodás.

S talán ha egyszer lesz merszem,
meg is kérdezem: szükséged van-e rám?
Hogy szeresselek? Hogy legyek neked?
De addig marad vágyam , álmom,
Kedves hangod , és csak kiáltom..
Hiányzom-e neked ?