"Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méter mély vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, aztán a fizika törvényszerűségeiből…

Néha valóban elragad a képzeletem és nem tudom már mit gondoljak és mit nem. Az ember sokszor olyan, hogy ha sokáig nem kap választ a kérdéseire, vagy nem sikerült úgy egy -egy dolog ahogy azt elképzelte, már nőnek is a sárkányok meg a mumusok a háttérben... De -szerencsére- most újabb…

Lady Bradford aléltan omlott vissza a párnákra. A sóhajoktól fel-s alá emelkedett alig fedett keble. Melege volt. Úgy érezte, minden porcikája láztól ég. Gyötörte a kinzó fejfájás. Óvatosan kinyitotta a szemét. Forgott a szoba. Forgott a világ. Nyüszített fájdalmában egy halkat.... csak ennyire telt…

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág, egy fehér rózsa. A medve vette észre először... - milyen szép - gondolta - milyen kecses. Aztán lassan a többi állat is felfedezte. Milyen egyszerű, mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség. Közönéges!…

Félhomályos szoba. Lady Bradford alszik. Nyugtalan, lázas álom. Álmai fogságában vergődik. Megint. Nem jön az enyhet adó gyógyulás. Visszarepül a múlt egy szép pillanatára. Mint minden álomban. Mert az álmaiban újra és újra felhőtlenül boldog.Napfényes nyári nap. Simogató meleg, és ragyogó napfény.…

Szórakozottan sétálgatott az utcán Lady Bradford. Nézte a körülötte lévő embereket. Mindenki sietett a dolgára. Vagy beszélgetett valakivel. Volt, aki a gyermekét fedte meg valamiért. Egy mosolygós párt vett észre. Összedugták a fejüket, és összenevettek. Lady B. szinte látta a köztük lévő összekötő…