Na, tegnap végül mégiscsak elmentem a "drága" anyámhoz....
Nem részletezem, elég legyen annyi, hogy volt jó nagy ordibálás, vádaskodás, pohár és tányér földhözcsapás...el is vágtam a kezem, de ez mellékes.... tisztára, mint valami hatodrangú szar filmben... .  Olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy szerinte nekem közöm van a nagyapám halálához... már-már olyan dolgokra célzott, hogy én tettem el láb alól... esküszöm, nem kaptam szikrát.. azok után, hogy évekig én egyedül ápoltam és szerettem a beteg Nagyapám..nem jártam diszkózni, barátozni, hanem vele voltam az utolsó percig... mire persze én sem hagytam magam, és feltettem a kérdést, hogy ő addig hol a fenében volt, amig élt a Papa: Tudja egyáltalán, mi volt az Öreg kedvenc étele?? Melyik volt a kedvenc pizsamája?? Mitől félt a legjobban?? Tudja, milyeb gyógyszereket kellett szednie?? Egyáltalán , tud róla bármit is?? Hol volt, mikor a korházba kellett vinni?? Hol volt éjszakákon át, amikor beteg volt?? Hol volt, amikor ki kellett cserélni a pelenkát?? Hol volt, amikor patikába, boltba kellett menni?? Hol volt, amikor vacsorát kellett csinálni?? Hol volt karácsonykor?? Miért nem volt képes egyszer sem felhívni, és megkérdezni, hogy van??? Hol volt, amikor kómában volt 2 napig a halála előtt?? mert én ott voltam...egész nap..és fogtam a kezét... hol volt, amikor intézni kellett a temetést?? A rokonokat? A nagyit?? Hol volt, amikor ki kellett fizetni a temetést???
 És hol volt, amikor sirtam, és szükségem lett volna az anyámra?? Hogy átöleljen és kisirhassam magam ????