Néha azt gondolom, jó nekem egyedül. Nem magányosan, csak egyedül.
Aztán eszembe jut --- ez önámítás... mert nem csak egyedül vagyok, de magányos is vagyok.
Aztán eszembe jut másvalaki...  és vele kapcsolatban pedig a társas magány...Vajon melyikünknek rosszabb?? Félek, nem nekem...

Amikor elmegyek valahová, boltba, üzletbe, vagy csak sétálni, esetleg beülni valahová... és látom a boldog párokat nevetgélni, ölelkezni, én meg tök egyedül...azt érzem, rá van sütve a homlokomra... "ez egy lúzer,egy szingli, és nincs senkije.. szánalmas..."

És most pedig életem talán legnagyobb őrültségét fogom elkövetni.... elmegyek az ismeretlenbe, és fogalmam sincs, hogyan tovább.... csak azt tudom..egyedül maradtam... teljesen...