https://www.youtube.com/wat
Ülök az asztalnál, és ahogy felpillantok egy kicsit, meglepődve észreveszem, hogy süt a nap.... Vonz az ablak. Odalépek. Majd felnézek az égre, gyönyörködöm a kora téli napfényben. A Nap ezt pajkos játéknak veszi, talán felhívás keringőre- gondolja, és megcsiklandozza az orrom.. érzem az ingert... és tüsszentek egy hatalmasat. Majd elmosolyodok. Jól esett.
Nyugodt vagyok. Nem fázok már. Nem félek már. Mosolyogva nézem a kis utca forgatagát, és közben mélázok.
Vajon...?? És ha nem, akkor.....?? Pedig én...
De most már nem zavar, hogy nem állnak rögtön össze a mondatok. Már nem zavar, hogy nem kaptam választ a kérdéseimre. A szívem... könnyed... tele a várakozással, tele az izgalommal, az előttem álló kalanddal, amit úgy hívnak....Élet.... Nincs most se rossz, se fájdalom, se bánat. Csak vagyok, és készen állok az előttem álló Útra.
És, azt hiszem, ideje már elindulnom. Túl sokáig vártam. Elengedek mindent és mindenkit, aki eddig visszahúzott. A szívem. A vágyaim. És ezentúl ÉLNI fogok. Vígan és nevetve, sírva és szomoruan... de élni... Veled és nélküled. Önmagammal és másokkal. De Élni... :-)
