...úgy érzem magam, mint egy elveszett óvódás a tömegben.... riadtan keresem az ismerős arcot, akivel jöttem.... de nem találom.... és egyre nő bennem a félsz.
Olykor felbukkan egy -egy arc, akiket mintha már láttam volna.. de aztán kiderül.. csal a tekintetem.

Próbálok erőt meríteni másokból. Mert önző vagyok, és szükségem van/lenne arra az apró kicsit erőre, amit adni tudnak/tudnának.. Mert sok kicsi sokra megy... Van aki ad.. van aki nem akar... Mindkettőt elfogadom.

De elhangzott ma egy mondat, ami megfogott. Így hangzott:
"Minden múló perc esély arra, hogy bármit megváltoztass "
Erre én meg visszaírtam:
"Csak akkor én rengeteg percet elszalasztottam..."

Hát azt hiszem most az a célom, hogy a sok múló percet ne hagyjam elveszni, és ha lehet, változtassak, és alkossak..