Bevallom, van úgy, hogy amikor nagyon megijedek, vagy félek, akkor előfordul, és átesek a ló túloldalára. És néha már az eufória határát súrolva idétlenebbnél idétlenebb poénokat gyártok az ijedelemből, és annyira belehergelem magam, hogy tényleg őszintén tudok nevetni rajta, és "élvezem" a poénokat.....

... így legalább addig sem hallom a félelmeim szavát, a kétségbeesés hangját és a szívdobogásom...