Tegnap este olyan történt velem, ami valószinűleg mindennapos, de nekem első "élményem"....

Este 10kor megyek haza,ülök tök bambán és fáradtan a 3-as metrón, a Forgách úti megállóban áll éppen a szerelvény.
Sréhen szembe velem, az ajtóhoz közel ül egy lány, 25 éves forma, és a mobiljával épp sms-t ír.
Aztán minden olyan gyorsan történt, pillanatok alatt.
A géphang bemondja a szokásos "Tessék vigyázni, az ajtók záródnak" dumát, erre egy addig fel sem tűnt srác a metróból odaugrik a lányhoz, kikapja a kezéből a telefont, és már ki is ugrott a záródó ajtón.
A döbbenettől a lány csak tátog.
Megjegyzem, mi is, többi utas.
Mindenki bénultan és döbbentem néz egymásra, és ahogy végignéztem a többieken a döbbenet mellett ugyanazt látom, amit - isten bocsássa meg nekem- de én is éreztem. A "de jó, hogy nem velem történt meg"-érzése....