Az utóbbi pár napot nem kívánom senkinek, isten az atyám..... még az ellenségeimnek sem.
Amikor már azt sem tudom,mi az igaz, és mi a hamis, mi a jó, és mi a rossz,hogy ki a "bűnös"és ki az "áldozat".

Csak úgy érzem magam, mint egy büntetésben lévő gyerek, aki rosszat csinált. Egész konkrétan, mintha én csináltam volna a rosszat.
Mert természetesen valahogy megint csak addig lettek forgatva a dolgok, arra eszméltem rá egyik pillanatból a másikra, hogy még nekem kellett elnézést kérnem,mert ez az egész csak az én hibám.......
jah,és a csúcs kedvencem, a top mondat nekem célozva: "Ezek után hogy bízzak meg BENNED!!!????!!!!!!! "
Pedig én azt gondolom, ezt a mondatot nekem lenne jogom mondani... Mégsem mondtam...



Legjobb lenne elbújni a világ elől, örökre...

 Lelkileg nagyon megviselt ez a március....