Több, mint 3 évvel ezelőtt egy márciusi éjszaka egy bárban ismerkedtem össze Gergővel. Amikor megláttam, mindkét oldalán egy -egy nő ült, hozzábújva, de amikor meglátott, rögtön "helyet csinált" nekem (ld. a nőket elhessegette)

Nem tudom megmondani, hogy hogy és miért de elemi erővel hatott rám a pasas. Nem sokkal később már azon kaptam magam, hogy csókolózunk. Sőt! CSÓKOLÓZUNK.. halványan még emlékszem arra is, hogy a többiek már szóltak, hogy "hé, ti! Meg ne fulladjatok.." vagy hasonlót, mert annyira hosszú ideig kacérkodtunk egymás szájában. Még soha senkivel nem csókolóztam ilyen sokat egyszerre... már a végén zsibbadt az arcom :-)

Aztán aznap együtt is aludtunk... hajnalban jöttem el tőle,mert reggel 6kor ment a vonatom Pestre, ő elkérte a számom, hogy hiv, de én persze azt hittem, ez csak a szokásos "majd hívlak" -duma. De nem... már aznap hívott, és 2 nappal később randira is hívott.

Aztán, hogy gyorsítsam a történetet... összefoglalva, valami elkezdődött közöttünk,ami még a mai napig is "tart"... vagy "tartogat".(Igaz ,már több mint egy éve nem találkoztunk.) Kezdve az esténkénti órákig tartó telefonbeszélgetésekkel, a találkozásokkal, a fantasztikus szeretkezésekkel,  moziba , étterembe járással, stb. Volt olyan, hogy amikor taliztunk, és megláttam a szálloda lépcsőjén engem várva, odafutottam hozzá, és szó szerint a nyakába ugrottam,ő meg megpörgetett, mint a nyálas amcsi filmekben. És csak ölelt, mint aki soha nem akarna elengedni. Nagyon fantasztikus volt. A legerotikusabb, legromantikusabb szexuális élményemet is neki köszönhetem. (kb.2 éve egy augusztusi este, szeretkezés után meztelenül kimentünk a kertbe a villámokat nézni, ő mögém állt,és átkarolt, testünket csak egy pléd fedte. Aztán elkezdett esni a meleg nyári eső, ő meg ledobta a plédet magáról, és a hintaágynál , szakadó esőben őrületeset szeretkeztünk.)

A történethez hozzátartozik, hogy nem egy városban éltünk, kb.200 km volt közöttünk, ő csak oda járt főiskolára,ahol én akkor laktam de amikor jött, rögtön keresett és találkoztunk.

Aztán én Pestre költöztem, így már csak 60km-re voltunk egymástól. Találkoztunk, nálam is aludt, minden nagyon szép volt.. azt gondoltam, most, ha már emberi távolságba kerültünk egymáshoz, az autópálya is segiti a gyorsabb találkozást, talán "igaziból" is járhatunk, és megkomolyodhat a dolog.

Ő az a férfi, akiben mindent "egy helyen" megtaláltam, amit egy férfiban keresek. Egyszerűen tökéletes számomra.

De valahogy -annak ellenére, hogy közelebb voltunk egymáshoz- mégis eltávolodtunk... illetve ő tőlem.... Talán megrémítette a dolog...

De nekem a mai napig hiányzik,sokat gondolok rá. Néha írunk levelet egymásnak, bár ezt is főleg én kezdeményezem, mert egyszerűen valami láthatatlan erő vonz még mindig felé.. annak ellenére , hogy most van egy másik férfi az életemben. De valahogy benne nincs meg MINDEN, amit én keresek.

Vagy csak az a baj, hogy nekem a Gergő amolyan NAGY Ő, és a mostani fiúmnak csak annyi a "hibája", hogy ő nem a Gege. (L.-t szeretem, de szerelmes nem vagyok belé.)

Valamelyik nap éjjel vele (Gergő) álmodtam, és nem tudtam megállni, hogy ezt meg ne írjam neki. Pár nap múlva válaszolt is a levelemre.... és a következő sorral kezdte a levelét, amitől én megint kétségek közé kerültem. Az a bizonyos sor így szólt:

"Különös, vasárnap mikor írtál pont akkor gondoltam Rád filmnézés közben. Sokszor eszembe jutsz, és kíváncsi vagyok mi van veled? De nem merlek valamiért keresni. Na mind1"

A levél utolsó sora pedig ez volt:

"Jó volt az a bizonyos augusztusi vihar és villámnézegetés :-) jó kis nap vagy inkább este volt. Nagyon fáradt voltam, mégis alig aludtunk vagy két órát. :-) de milyen jó volt! :-)

Majd még írok

Pussz "

Na erre varrjak gombot....

Nem tudom, hogy mit tegyek... hallgassak a szívemre és vágjak a bizonytalanba vagy maradjak a mostani fiúval, akivel biztosabb a jövőm?

(az a nagy igazság, hogy egyszer hallgattam a szívemre és jó nagy pofára esés lett belőle... szóval emiatt bennem van a félsz.... talán túl gyáva vagyok ahhoz, hogy belevágjak az ismeretlenbe.)

Meg az is hozzá tartozik, hogy 30 évesen már biztonságra, családra vágyom, amit úgy néz ki, a mostani kapcsolattól meg is kapok egy-két éven belül...

De a Gege meg még megkeresni is fél, nemhogy jövőről, házasságról beszéljünk....

Úgy beletekeredtem az érzéseimbe, mint majom a hózentrógerbe....