Na, végre van időm és lehetőségem, hogy leírjam, mi történt az elmúlt pár napokban.
Szóval, a balhé után, ami a hétvégén volt a Zoliékkal, nagyon dühös voltam arra a kétszínű ribire (sógornő). Ezért- nem is tudom, hogy hogy jutott eszembe,- de egy hirtelen ötlettől vezérelve kitöröltem őt az iwiw-en az ismerőseink közül. (mivel csak ő volt nekünk bejelölve). Én nem is foglalkoztam ezzel többet.
Másnap este jövök haza este a melóból, a Laci felöltözve (utcaiba) ül a tök sötét szobába. Először azt hittem, aludt, de amint megszólalt, hallottam, hogy sík ideg. Kérdezi, hogy én töröltem ki az iwiwről a Zolit, a Tündét meg a gyerekeket az ismerősei közül? Erre mondom,hogy csak a Tündét, mivelhogy a többiek nem is voltak bejelölve. (Amúgy meg, ha be lettek volna, akkor sem töröltem volna ki, mert azt el tudom fogadni, hogy a Zoli a vértestvére, ha fejre állok is, és ezért valahogy el kell fogadnom,el is fogadom, de a ribi nem rokon, pláne nem vérrokon, és a kétszínűsége miatt nem érdemli meg, hogy "ismerősünk" legyen, sztem)
Oda azt jelöli az ember, akit szeret, vagy fontos neki, vagy tisztel, + iskola és munkatársak. Nem pedig azt, aki kölcsönösen utálja, nem??
Erre mondja, hogy ÉN HAZUDOK, mert a Zolit és a gyerekeket is kitöröltem, mert a Zoliék mondták ezt!! (ennél fontosabb dolgunk nincs????, csak hogy be vannak e jelölve x-nél??? hihetetlenek) Hiába mondtam hogy hogy a fenébe töröltem volna ki, ha egyszer be sem volt jelölve?? De ő csak azt hajtogatta, hogy ÉN HAZUDOK, és hogy milyen alapon  tettem ezt. Elmondtam, hogy azon, amit ő is elkiabált szombaton a Tündének. Ez vállalom, de a többi kitaláció.
Nagyon összevesztünk, én sírtam, a Laci mondtam ezt ő már nem bírja így tovább, elege van. Mondtam nekem is, hogy a családja ilyen bunkó velem, és ő meg ennyire vak, hogy nem veszi észre, hogy mire megy ki a játék.
Másrészt meg, ez pofonegyszerű bebizonyítani, ki hazudik,ki nem. Hiszen eredetileg 39 ismerőse volt a Lacinak, 1-et kitöröltem, lett 38. Mivel a Zoliék "visszajelölték", újra 39-nek kéne lenni, ha ők mondanak igazat...de csak akkor ha én hazudok, hiszen az eredeti 39-ből kivonva a 4 az 35, és ha visszajelölik az megint 39 lesz. Ha viszont a Zoliék hazudnak, -vagyis inkább engem akarnak megint befeketíteni, -akkor 42 ismerőse lesz az állítólagos kitörölt, és visszajelölt regekkel.
És mit ad isten???? A Zoliék "visszajelölték" a nemlétező kitörlésüket,...és a Lacinak 42 ismerőse lett....fura nem????
Erre a Laci néz, és csak annyit mondott... ez nem bizonyít semmit....
ANYÁD!-gondoltam.

Erre elmondtam, hogy én ezzel befejeztem, ettől a perctől kezdve nem  fogom bizonygatni az igazam. Ha hisz nekem, oké, ha nem én már azt is leszarom. Mondtam, higgyen akkor annak a ribinek,akivel tőlem függetlenül 15 éve vitája van, egyszer állítólag csúnyán össze is vesztek,aki lenézni, és soha még csak egyszer sem kérdezte meg, hogy hogy van, van e valamire szüksége. Még amikor tavaly meghalt az apjuk, akkor sem szarták le a Lacit, csak magukkal törődtek. Sőt!! Már másnap a konyhában azt magyarázta az a kurva, hogy adjuk el a Suzukit, minek az, ha a Laci bácsi meghal?? Nekik meg jutna abból pénz... érdekes, hogy ilyeneket a Laci csak úgy elfejelt, pedig akkor emlékszem, hogy ki volt akadva.... Annak, aki a szeme láttára próbált szombaton behúzni a csőbe, és láthatta, hogy nem én provokáltam, csak kereste az alkalmat, hogy belém kössön, ennek hisz ezek után??? Ám legyen!!. Ha szeretne, hinne. Meg közöltem, hogy én nem fogom megmondom, hogy mit  akarjon,(mint a kedves családja), dönstön ő. Meg nem veszi észre, hogy az anyjáék egyfolytában meg akarják neki magyarázni, hogy szerintük mi a jó neki -vagyis, ők mit akarnak, mit tegyen!!??- Én nem fogom! Vagy tudja, vagy nem!
Erre jól magába esett, megint kész volt, és sztem magába nézett, mert pár óra múlva már odajött, és próbált jópofizni.(persze nem kért azóta sem bocsánatot, amiért lehazugozott) Este meg hozzámbújt- én persze hátat fordítottam- és belemotyogott, a hátamba, hogy szeret... de én nem tudtam viszonozni... azok után, hogy így bánt velem...

Amikor veszekedtünk, utána csak ültünk a sötét nagy csendben, és én óráknak éreztem a perceket, csak azon gondolkodtam, már nem is érdekel, ha szakít velem, csak mondja már ki végre mit akar! Jobb a biztos rossz, mint ez a néma bizonytalanság.

Én persze sírtam fél este, és tök kész voltam. A  nyanya nem köszön nekem azóta, sőt, szóba sem áll velem...mondjuk, engem nem zavar, sőt))))) Végre nyugtom van... csak a Lacit sajnálom.. két tűz közé kerül. Noha én még most sem kértem, hogy válasszon köztem és a családja között- nem is kérném soha!! Ezzel szembe a családja meg sztem ezt akarja...de leszarom!!
 A nyanya persze próbálta tegnap délbe oltani újra a Lacit, de hallottam (na jó,akkor már hallgatóztam :-)  ), hogy lekiabálta a fejét, hogy még most is a Zoli hülyeségeit nyomja, és próbálja benyelni, hogy velem van.

Ma már szent a béke viszonylag, a Laci úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna... vagyis kisebb szépséghibákkal, de végülis megint kiállt mellettem velük szembe...
 (azért kíváncsi lennék a képükre, hogy mit szóltak, hogy a Laci megint kiállt mellettem.. sztem azt hitték elküld,vagy hasonló.. hát nem jött be)

Ma meg azt mondta a telefonba hogy jövőre kéne vennünk egy panelt a lakótelepen és elköltözni, nem ide építkezni, mert csak viták lennének újra..meg hogy addig ki kéne valahogy bírni....

Ezek után azt hiszem már nem is olyan jó ötlet a tetőtér...nem hagyna nekünk békét a mama... Igaz, ha elköltöznénk,akkor is jön az anyjához, aki uszíthatja majd ellenem, meg ott a telo, ahol oltogathatja ezentúl is, de azért mégsem lenne egyfolytában a nyakunkon, és huzamosan nem tudna beleszólni az életünkbe,hiszen bele sem fog látni igazán... ha rajtam múlik, akkor meg pláne nem!! Csak a kötelező látogatások, ünnepekkor részemről , az annyi)))



Na most itt tartunk