Egy kis kavicsot szorongatott kezében, a hideg kő lassan átvette a tenyér melegét, szépségét az egyszerűsége, a simasága adta. Az idő nyomai mely mostanra megformálta, felidézte a múltat. Sokat jelentett a lánynak, hiszen együtt találták a tengerparton, azóta is a polc előkelő helyét foglalta el. Most szerette volna a fiúnak adni, hogy Ő is érezze, egy kis kavicsnak mennyi ereje van.
Töprengett.
Vajon mibe csomagolja,
Piros plüss dobozba?
Szívecskés csomagoló papírba?
-nem, súgta egy hang
-Csak tedd a tenyerébe, érezze a melegséget amit nem csak a tenyered, hanem a szíved is melengetett, mond ki halkan: szeretlek

Mert semminél sincs szebb és nagyobb ereje, a tiszta egyszerű valóságnál, egy egyszerű szónál.