Amikor gyermek voltam, fájt ugyan, ha csalódtam, de gyorsabban felejtettem... és most? Egyszer a mennyország édessége járja át szívemet, máskor a pokol tüze tombol lelkemben. Gyógyulni és gyógyulni, más sem jár a fejemben... vagy ez már görcsös akarás?
Ez az állapot kicsit olyan, mint amikor egy követ izzásig hevítenek, majd jeges vízbe dobnak... a kő megreped, darabjaira hullik, viszont a szív, csak a kő fájdalmát szenvedi el, és a burka reped, hisz a lélek ott van belül, és erősen tartja a szívet, hogy az ne hulljon szét......