Lord Ashley elmerült gondolataiban.
Újra és újra.
Képzeletében elé kúszott Lady Bradford arca.
Nem tudta hová tenni a nőt.
Egyszerre vonzotta és taszította.
Egyszerre szerette és gyűlölte.
Egyszerre akarta, és nem akarta.
Egyszer félt tőle, és máskor nem.
...nem bízott benne.... akart, de nem tudott...

Volt egy része az énjében Lady B.-nek, ami szerelemre lobbantotta a férfit, vigaszt nyújtott neki, meghallgatta, megnevettette, volt egy része, amitől azt érezte, meg akarja óvni, segiteni, szeretni. Annyit szenvedett már. Ezt az énjét szerette...és ez az énje nagyon hiányzott most neki.
Volt viszont egy másik arca, ami mégis eltávolította kissé. Amiért ellökte magától.

Lord Ashley őrlödőtt.
Mert ha jobban belegondol, az is az a nő volt, akit szeretett, az is Lady B.-ből táplálkozott. De mégis... más volt.

Tanácstalan volt.