Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág, egy fehér rózsa.
A medve vette észre először... - milyen szép - gondolta - milyen kecses. Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
Milyen egyszerű, mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség. Közönéges! -rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű ... Hát hogy néz ez ki? ... Mind ilyenek vagytok ... gondolta a medve a fák közül - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. - A társasághoz hamarosan csatlakozott a róka és a farkas is ... Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt. Csúnya - fintorgott a farkas is - és ráadásul útban van. A rózsa bánatosan lehajtotta a fejét ... szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. Hát nem látjátok, hogy fáj neki? - gondolta a medve. - Miért kell bántani? Nem szeretem a virágot! - mondta a farkas, - tépjük ki. Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta a mancsát. .. Nézzétek! - vonyította, és magasba tartotta a mancsát... - Megszúrt! Szóval még veszélyes is - jegyezte meg a róka - ki kell irtani. A farkas felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A medve üvölteni tudott volna tehetetlen dühében ... elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül... odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elcammogott vele. Otthon a barlangja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának és belefektette. Isten veled kis virág. Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál! Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ott maradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének - a fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek ...
A medve csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében - életében először - sírni kezdett...
A medve vette észre először... - milyen szép - gondolta - milyen kecses. Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
Milyen egyszerű, mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség. Közönéges! -rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű ... Hát hogy néz ez ki? ... Mind ilyenek vagytok ... gondolta a medve a fák közül - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. - A társasághoz hamarosan csatlakozott a róka és a farkas is ... Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt. Csúnya - fintorgott a farkas is - és ráadásul útban van. A rózsa bánatosan lehajtotta a fejét ... szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. Hát nem látjátok, hogy fáj neki? - gondolta a medve. - Miért kell bántani? Nem szeretem a virágot! - mondta a farkas, - tépjük ki. Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta a mancsát. .. Nézzétek! - vonyította, és magasba tartotta a mancsát... - Megszúrt! Szóval még veszélyes is - jegyezte meg a róka - ki kell irtani. A farkas felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A medve üvölteni tudott volna tehetetlen dühében ... elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül... odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elcammogott vele. Otthon a barlangja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának és belefektette. Isten veled kis virág. Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál! Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ott maradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének - a fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek ...
A medve csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében - életében először - sírni kezdett...
