"Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méter mély vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, aztán a fizika törvényszerűségeiből…

Néha valóban elragad a képzeletem és nem tudom már mit gondoljak és mit nem. Az ember sokszor olyan, hogy ha sokáig nem kap választ a kérdéseire, vagy nem sikerült úgy egy -egy dolog ahogy azt elképzelte, már nőnek is a sárkányok meg a mumusok a háttérben... De -szerencsére- most újabb…

Lady Bradford aléltan omlott vissza a párnákra. A sóhajoktól fel-s alá emelkedett alig fedett keble. Melege volt. Úgy érezte, minden porcikája láztól ég. Gyötörte a kinzó fejfájás. Óvatosan kinyitotta a szemét. Forgott a szoba. Forgott a világ. Nyüszített fájdalmában egy halkat.... csak ennyire telt…

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág, egy fehér rózsa. A medve vette észre először... - milyen szép - gondolta - milyen kecses. Aztán lassan a többi állat is felfedezte. Milyen egyszerű, mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség. Közönéges!…