És hiába, a sok bölcs tanács....ráadásul valahol a lelkem mélyén és az eszemmel tudom, hogy mi lenne a jó, és mi az igazság.... mégis egyre mélyebbre ásom magam abban a gödörben, amiben most vagyok...
Lejjebb, és egyre lejjebb....... gyerekek... talán helyesebb lenne elvenni tőlem a lapátot... akkor talán nem ásnék tovább...

Miért van az, hogy a fájdalom dönt??
Tekeredik, csavarodik, és körbefonja az érzéseinket, és összekavarja azt, melyet eddig szíved és lelked fala oly feszesen tartott vissza.
Egy ér elpattan, a bevérzi a testünk teljes egészét, melyet így próbál csillapítani a fájdalom nektár ízéből.
De a vér, mely tiszta, mégsem elég ahhoz, hogy a fájdalmat csillapítsa.
Csak sír, csak zokog az élet keserű sorsa miatt. Mely érzelmi hullámok közt vergődik, és tengernyi nappalok között...