Amikor a szegény embert az ág is húzza... - sokszor mondjuk, de sokszor bele sem gondolunk igazán, mennyi igazság van e mögött.
Mostanában egyre azt érzem, süllyedek..egyre mélyebbre húz az ág. Érzelmileg és lelkileg.
Próbálom tartani magam, és mindenkivel elhitetni, hogy erős vagyok, és meg se kottyan..ez sem.... de, ez hazugság.
Most érzem, közel a pont, hogy mindent feladjak...megint... egyszerűen elfáradtam, belefásultam, kiégtem... csak a mérhetetlen fájdalom ég bennem.
Nem tudom , miért, de mostanában egyre csak olyan dolgok történnek velem, és körülöttem ami nekem fájdalmat okoz... amitől kiborulok, sírok... és újabb és újabb megoldandó gondok...

..és azt hiszem, az a legnagyobb bajom ebben az egészben, hogy most sincs senki, akitől/akiből erőt meríthetnék, ha azt érzem, nincs tovább, aki átölelne, és hagyná, hogy kisírjam magam, és azt mondja közben nevetve nekem, kis butám.... hogy nincs miért hazamennem... nincs bennem a várakozás öröme... aki biztatna, aki hinne bennem...

Enélkül viszont mi értelme van az egésznek???? semmi.... de semmi..