A komoly kapcsolatom P.-vel 2002-ben kezdődött. Elég viccesen, sőt kissé furán indult... Ugyanis minket a kedves szüleink "hoztak össze". Ugyanis az én anyám és az ő apja együtt dolgoztak, és kitalálták, mi milyen szépek lennénk együtt... engem otthon folyton anyám traktált vele (" kislányom, ez egy olyan kedves, helyes fiú...."), P-t meg az apja gyúrta. Állandóan a telefonszámomat dugták az orra alá.... Én azt gondoltam, milyen kripli lehet, ha nincs senkije, és a szülei tukmálják rám... ő meg (mint utólag kiderült), hasonlókat gondolt rólam....:)

Aztán egy májusi délutánon felhívott P., és azt mondta, hogy találkozzunk egyszer, mert az ősei már nem hagyják élni, megiszunk egy kávét, és otthon majd azt mondjuk, nem jött össze, nem voltunk szimpatikusak egymásnak, és mindketten folytathatjuk az életünket nyugodtan , szülői nyaggatások nélkül. Ez a megoldás nekem is nagyon tetszett, mert már qvára untam az otthoni "jadehelyeséskedvesezafiú", meg a "mértnemadszesélyt" szövegeket anyámtól.                      

A nagy találkozást egy belvárosi helyre beszéltük meg, de én, jó szokásomhoz híven csak arra emlékeztem, hány órakor, milyen nap, és hogy egy "M" betűvel kezdődő hely a buszmegállónál....  én oda is mentem kettőre, megtaláltam  a helyet, bár kissé furcsálltam, mert ez egy kocsmaféle volt...mivel jó idő volt, inkább a kerthelyiségbe ültem le, és vártam.... és vártam.... és vártam... hát csak nem jött a srác. Már azon voltam, hogy elmegyek, amikor felhívott, hogy én hol vagyok, és miért nem jöttem el? Mondom, hogy én itt vagyok, ő hol van??   .....aztán kibogoztuk, hogy ÉN mentem rossz helyre.... mert a buszmegálló másik oldalán van egy pizzéria, az is "M" betűvel kezdődött, és ő ott várt rám...  :))))

Végül is "sikerült" találkoznunk. Kiültünk egy cukrászba teraszára. És velem szemben ült egy helyes, szőke, gyönyörű szürkéskék szemű félisten...

Nem hittem a szememnek...

És a mi nagy "csakegykávéésvége" találkozásunkból egy egész napos randi lett. Szó szerint, mert kb. éjfél körül mentem haza. Rengeteget beszélgettünk, nevetgéltünk. Sokat sétáltunk. Sőt!!  megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk együtt moziba.   És amikor elkezdődött a film, megfogta a kezem, és megcsókolt... hát, így kezdődött......:))  és 4,5 évig vége sem lett....