Minden évben, amikor a naptárra vetem kóbor tekintetem, és azt látom, kétségtelenül a nyakamon a Valentin nap, megfogadom, hogy most az egyszer biztosan nem egyedül fogom tölteni ezt a napot. Hát.....őszintén szólva ez megint nem jött össze. 

Az egészben az a legszarabb, amikor látod a barátaidat, munkatársaidat, sőt még az öcsédet is, hogy rózsákkal meg szíves, szerelmes izékkel sietnek a kedvesükhöz. Te meg….. csak bámulsz, és  legszívesebben sírva mennél haza.....

Igazából nem a szíves ízék hiányoznak, meg egy bonbon….. hanem egy érző szív…. Aki értem dobog….

 Egyszer talán eljön az én időm is... és talán jövőre már nem egyedül ünneplek.....