Valahogy úgy vagyok a férfiakkal, mint az almákkal a piacon.
Az ember lánya elhatározza, hogy eljött az idő, hogy legyen egy szép almája, amiben kedvét leli, szép, csillogó, és édes is. Fogja magát, elmegy a piacra, és elkezd válogatni az almák között. Mert sok az alma, és mindegyik másmilyen. Nincs két egyforma. Az egyik kisebb, a másik nagyobb, van érett, és van éretlen, van friss, és van már öreg, avas. Valamelyik alma már kicsit nyomott itt-ott, de még lehet finom, édes. Van amelyik már arra sem érdemes, hogy pár pillanatra is méltasd.

Aztán egyszer csak meglátod az Almádat. Szép, érett, guszta, és édesnek látszik. Azonnal lecsapsz rá, és rögtön a pénztárhoz viszed. Megfizeted, ami jár érte, aztán hazaviszed (miután óvatosan a kosárba/szatyorba tetted).
Otthon még jobban kifényesíted,hogy még szebben ragyogjon, de nem eszed meg rögtön. Élvezed a pillanatot...csak te és az Alma. Aztán mégis eljön a perc és megkóstolod......


....aztán kiderül, hogy savanyú, kicsit avas, és belül férges.....