Kezd kicsit jobb kedvem lenni. Részben hála ennek az értetlen fejűnek itt, akinek hiába mondom, hogy "haggyámá' békén, csak bántok, és harapok ma"....csak jön a hülyeségeivel, "epe/kova-kő"veivel és egyszer csak azt veszem észre, már vigyorgok....ennyi sületlenséget....))
Persze, ez azért nem ilyen egyszerű. Inkább azt mondanám, olyan ez, mint egy nagy lyukas fog.... csak felületi kezelés.... de a lényeg ottmarad.
Az a baj, hogy vannak dolgok, amiken nem tudok, NEM AKAROK túllépni... mert nem fér be fejembe...
A tegnapi napom megint beleégett a lelkembe...
Szerdán volt a születésnapom, mint azt oly sokan emlékezetessé tettétek kedvességeitekkel, pár jó szóval. És mégis... egyetlen egy embert vártam csak igazán... csak egyetlen egy emberre vártam mégis, mikor hív...ír...mikor köszönt...és mielőtt mindenki egy férfira gondolna.. nem... egy nőre... az Anyámra...
De nem hívott, nem írt...és azóta sem köszöntött fel. És azt kell írnom, hogy már MEGINT.... mert ez nem az első...
Pénteken két szót beszéltünk telon, aminek az volt a lényege, hogy vasárnap egyre hazamegyek... én naiv, azt híttem talán na majd most...
... a szomorú valóság az, hogy azért, mert a holmijaim útba voltak...kell a hely a szobába az öcsémnek... pakoljak ki, vigyem, ahová akarom.... este 5ig pakoltam... még ablakot is mostam... majd felhívtam a barátnőm férjét, hogy eljönne e autóval, mert a hátamon ugyebár nem tudom vinni... és a Robi első szóra jött..... ijesztően kevés holmi volt...
Hát így múlik el a dicsőség...
A mostani "otthonomba" kipakoltam .... és hősiesen nyeltem a könnyeim... az életem befér 15 m2-be...
.. aztán egész éjjel kijártam a mellékbe, mert folyton görcsölt a hasam, rosszul voltam... nagyon szar éjjelem volt....... csoda, ha ma nem virágos jókedvvel keltem???
Idegen vagyok a saját családomba..... hogy legyek akkor majd családja egy idegennek???
