Nem tudom, hosszú távon érdekel-e valakit az én sok csacska irományom, de nekem jól esik néha (na jó, többször) ide írni. Amolyan önmegvalósítás-féle. Mindig is szerettem írni. Megnyugtat. 14 éves korom óta vezetek naplót. Előfordul, hogy olyan gondolatokat is le merek írni, akár burkolt formában is, amit nem mernék kimondani. Talán titkos vágyakat..  álmaimat... esetleg csak jólesik kibeszélni magamból, hogy mi a baj, hogy mi bánt.  Talán bennem van a "több szem többet lát" reménye.... mert lehet, hogy a megoldás az adott esetben ott van a szemem előtt, csak én nem látom a fától az erdőt.. a stressztől a megoldást...
 Nem mondhatom azt, hogy itt nem találtam barátokra. Persze, most lehet "na perszézni", de tény.. van néhány olyan ember, akik a való vilgban is barátokká lettek, keresnek, hivnak, és taliznak velem. Akiknek így vagy úgy, de fontos vagyok.
Van egy olyan lüke barátnőm, akinek talán elsőre csípős, és nyers a nyelve, káromkodik, mint egy kocsis, és osztja a népet ezerrel....sokan talán félre is ismerik. De én tudom, arany szíve van, mindig számithatok rá, elsők között, és nagyon szeret, ahogy én is őt. Tegnap is felhívott, és a maga kis stílusában jól lebaszott, ha nem gyógyulok meg, idejön,és úgy megver, hogy ihaj.... :-)
Van olyan barátnőm, akivel ijesztően sok a közös vonásunk. Nem tudom, az összefüggésben van e azzal, hogy csak fél nap van közöttünk... talán a közös csillagzat...  :) Na azért néha úgy látom, noha ő fél nappal később született, mint én, de úgy tűnik, fél évszázaddal bölcsebb is lett... ( hol itt az igazság?? :-)  ).
Van olyan barátnőm, akivel még nem találkoztam ugyan, bár már megbeszéltünk egy közös depi-partyt... de ő az önjelőlt pszichodokim is))). Egy sedre nőszemély, hatalmas szívvel. És naprakész kávéval :-)
Van olyan barát, aki nagyon sokat segit nekem, szinte minden téren az életben, egy szavam se lehet ( nincs is :-) ) és talán mégis túl sokszor bántjuk egymást ok nélkül olyan dolgokért, amikért nem kéne. Ahelyett, hogy csak élveznénk egymás társaságát, nagyokat beszélgetnénk, meghallgatnánk egymást, és nevetnénk. Szeretem, és bánt, ha "bántom". És bánt, ha ő "bánt".
Vannak még páran körülöttem, akik most, hogy szükségem van rá, a maguk módján próbálnak segiteni. Egy jó szóval, egy kis biztatással, egy fuvarral, egy bútortologatással,vagy egy vasalóval... :-)

 Furán vagyunk összerakva, mi emberek.
 Ahogy drága Anitám mondta tegnap... túlérzékenyek vagyunk mindketten, és 2000 % szeretethiányban szenvedünk.....