UGRÁS A SEMMIBE avagy költözés Zoknis módra

Bohózat (vagy tragikomédia??) több felvonásban

1. felvonás

Idő: Péntek, egész nap
Helyszínek: Pécs, Budapest, Dunakeszi, Kecskemét


Nos, ha meseíró lennék, úgy kezdeném a történetet, hogy "Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütötte ragyogó napon..."
De ez egy valóságos mese. Ezért így kezdem:
Egy havas esős, ronda szutykos reggel (miután minden nap a héten sütött az a szemét nap, de pont aznap nem) izgatottam keltem fel alig 4 óra alvás után, hogy megkezdjem az Utazást.
Az utazásban segítségemre jött Mr. Anderson, aki halált megvető bátorsággal nézett farkasszemet a temérdek holmival,(kevesebbre számított a kis naiv) majd miután látta, hogy ebből már jól nem jöhet ki, elnézést kért a fekete paripától...és felmálházta.

Első körben irány a barátnőm, ahol kitettünk pár holmit, amit a fennmaradó 3 hétben szeretnék használni.
Majd belecsaptunk a lovak közé, és irány Bp. Fél 12 körül fel is jutottunk.
Az, hogy útközben nem lettem kirakva a kocsiból a sok karattyolásom miatt, azt annak tudhatom be, hogy emberünk még a sokk hatása alatt állt.
Pesten elmentem az első állásinterjúra. 1 óra várakozás.(Mr.A-nak a kocsiba)
Onnan irány a következő állásinterjú. Várakozás fél óra. (Mr.A-nak a kocsiba)
Majd közös egyetértésben megcéloztunk egy világszerte ismert, amerikai műanyag gyorsételeket árusító étkezdét, és jól megebédeltünk.
Én persze a kv-val kezdtem.  
Onnan, miután teli hassal kissé szebbnek tűnt a világ... irány az Árpád híd közelében lévő következő útipont, ahol egy kulcscsomó várt, a "leendő" lakáshoz. Cca. 15 perc várakozás.
Onnan irány Dunakeszi.
És ott aztán döbbenet hegyek.... Azt hiszem, ha ez most film lenne, most szólalna meg a sejtelmes zene...
A lakás darabokban... az ajtót alig tudtuk kinyitni... talán jobb is lett volna, ha nem nyitom.
Az előszoba félig kitapétázva, de az is csak felragasztva, még nem is volt rendesen megcsinálva, mindenhol tapéták és darabjaik a földön, festékes vödrök, ecsetek, teddy-k, meg mit tudom én még mik... az ajtófélfák lecsiszolva, de még nincsenek lefestve. A nappali még nincs kifestve. A konyhába a csap még nincs berakva. És a hab a tortán.. a padlószőnyeg még le sem volt takarva, azon dolgoztak.... két kisszéken keresztbe rakva az egyik ajtó...gondolom festésre várt....
Nem tudtam hirtelen, sírjak-e vagy nevessek....
Szegény Mr. Anderson, miután kettőnk közül ő ocsúdott fel előbb a döbbenettől, próbált felvídítani, és felhívta rá a figyelmem: Nézd, a naplemente legalább szépen látszik az ablakból...

Na, innentől kezdve teljes képzavar... hiszen eddig úgy volt, hogy itt alszok, és elkezdek kipakolni, takarítani, rendet rakni.. na de így??? Az egyetlen használhatónak mondható helységbe zsúfoltuk be a holmim...
Telefon hegyek. Hívom T.-t , a lakás miatt, de semmi biztató. Utána barátnőmet, akihez elvileg hétvégén leugrottam volna Kecskemétre, közben hív Szily, én sík ideg, bár elég jól palástoltam... ilyenkor vagy tajtékzom, vagy poénkodom a saját nyomoromon.. most az utóbbi került napirendre...
Majd újra tel. barátosnémmal.... Rögtön mondja semmi vész, most rögtön menjek hozzá, majd ott alszom, és kitaláljuk, hogyan tovább.
Ekkor szervezkedés, hogy jutok el a Nyugatiig Dunakesziről, hogy lejussak Kecskemétre. És ekkor az addig csendbe burkolózott Mr. Andreson előlép, mint a filmekben, és mint hős megmentő közölte, semmi vész.... majd ő levisz kocsival Kecskemétre. Is.

És valóban.... fél 5kor elindultunk még Kecskemétre is. Azután, hogy egész nap autókázott velem a fél országon át. Én teljesen lemerültem. Csak ültem a kocsiba,belesüppedve az ülésbe szó nélkül... és ekkor... Mr. Anderson megint meglepett.... az autót betöltötte Michael Bublé hangja... Tudta, hogy mennyire szeretem, és letöltötte nekem..... és isten lássa lelkem, gyógyír volt most rá....


És Mr. Anderson összegezte a pénteket.
"....akkor úgy érezhetted magad, mint Dorothy, mikor az Óz a csodák csodájában felkapta a házzal együtt a tornádó...?  Mert én úgy behúztam a fülem-farkam, mint Totó..... :O))))"

UGRÁS A SEMMIBE

Bohózat (vagy tragikomédia??) több felvonásban

2. felvonás

Idő: Hétfő ebéd után


Főhősünk, nevezzük most egyszerűen Zoknisnak, nagy lelkesen hívja fel a megbeszélt időben a megbeszélt munkahelyet,ahol abban maradtak, hétfőn ad választ, hogy gondolkodott a hétvégén, és elfogadja az állást, amit pénteken felkínáltak.
Pár perc beszélgetés után Zoknis döbbenten teszi le a telefont.
Vége. Nincs állás.

Mert Hősünk januártól tudott volna munkába állni, de ők meg felvettek valakit, aki már a héten tud kezdeni.
Ezzel a Zoknis nem tudott versenyezni...