...kint csak esett boldogtalanul az eső... és komor szürkeség lengte be az utcákat... én csak álltam szótlanul, és kimeredtem az ablakon... kicsit megborzongtam, és szorosabbra húztam a melegítőm fölé vett fürdőköpenyem... belém hasított a gondolat.. ezt a képet meg kell jegyeznem... magamnak...ez az emlékem lesz.. már nem soká nézhetem.... valami elmúlt... valami véget ért... megint.
Kényszerítettem magam, hogy elforduljak az ablaktól, és az álmaimból kilépve, újra a valóság felé forduljak.... és amit megláttam, az sem vidított fel jobban.. Amerre néztem, a pakolás, a költözés előfutárai... térdig álltam dobozok, és szatyrok között... minden szanaszéjjel... és ahogy végignéztem az egyre kopárabb szobán... a tátongó szekrényeken, a foghíjas polcokon...egyre nagyobbakat kellett lélegeznem... de hiába.. egy aprócska, kis áruló könnycsepp végiggurult az arcomon.... nem nyúltam oda letörölni... csak hagytam folyni...