. az én gondolataim is zakatoltak a vonat ütemével együtt...

 ...és sok mindent megvetettem, megrágtam magamban...

A lényeg, hogy az elmúlt két hét nagyon nehéz volt és hosszú volt.... és pár telefonon kívül senki nem váltotta be az ígéreteit. De nem baj, ez nem szemrehányás senkinek, csak észrevétel.
 Mindenkinek van saját élete, én pedig nem vagyok bébi, hogy pesztráljanak.

Mindenesetre erre jó volt ez a nagy ugrás.. van, aki megmaradt, van aki "elveszett".


És a sors ezentúl csak nyugodtan szabjon rám még ki újabb csapást... már csak a kegyelemdöfés hiányzik.. de én eldöntöttem, hogy szembeköpöm, és kikacagom...
......nem hagyom magam.. elvehet mindent és mindenkit.. aki fontos a szívemnek....de a büszkeségem megmarad...mindig.,,,,,.egyeben úgy sincs...

.....és erőm is van még.. talán a dacból és a sok fájdalomból, meg a "nem hagyom magam, azért se"- érzésből... eddig is mindig felálltam.. ezután is fel fogok,..


A tavalyi évem pedig milyen volt???

szép és rossz,
nehéz, és libegős,
szerelmes és fájdalmas,
hazug és őszinte,
akarás és feladás
jövés és menés
befejezés, és újrakezdés



Ui.: akinek nem tudtam visszaírni sms-ben, attól utólag is elnézést, de nincs feltöltve a telefonom... bocsika mindenkitől.. :-(