Tegnap nézegettem az iwiw-et, és véletlenül belebotlottam a képébe. Fura volt újra látni.... a pajkos mosolyt, a férfias vonásait.... jólesően fura. Szinte önkéntelenül nyúltam a telefon után, és hívtam... pár csengés után rögtön belenevetett a telefonba.
Pár  szó után kérte, hadd hívhasson vissza fél óra múlva, most még van egy kis dolga.
Azt hittem,  csak kifogás, és nem fog visszahívni. De visszahívott...
Jó egy órát beszéltünk. Nagyon jó volt. Újra feltámadtak a régi érzések, és éreztem, hogy ő is örül nekem.
Amikor elbúcsúztunk, egyszer csak azt kérte:
-Kérlek, mondd ki...
Nem akartam... rögtön tudtam, mire gondol.
De ő egyre erőltette mosolyogva.
Végül beadtam a derekam, és kimondtam:
-Tökfej... Az én tökfejem....

Éreztem a mosolyt a hangjában... és jó volt, hogy nem felejtette el... hogy emlékezett rá(m)...*

* G.!!  ...a szívemben élsz...mindörökké....