Jobbat már én sem tudok... kivárom, amíg elmegyünk nyaralni, és végre kettesben leszek a Lacival egy hétig, és akkor majd megpróbálok beszélni  rólunk... a kapcsolatunkról,meg hogy van e együtt közös jövőnk.

Néha már azt érzem,a semmi felé haladunk. Én már szeretnék férjhez menni, gyereket szülni, neki meg még 33 évesen egyáltalán nincsenek ilyen tervei. De mégis mit gondol, meddig fogok én arra várni, hogy ő önmegvalósítsa magát, vagy eljusson arra a pontra, hogy akkor oké, legyen házasság? ( a pasik többsége amúgy meg soha nem jut el erre a pontra önként...) Mit gondol, majd 40 évesen akarok szülni??? na nem....

Azt gondolom, másfél év után már az ember annyit el tud dönteni, hogy együtt tud e élni a másokkal vagy nem. Elvenné e feleségül vagy nem. Mert ha nem, akkor csak az időnket pazaroljuk egymásra. És elillan a lehetőség hogy még most 30 évesen megtaláljam a párom, akivel közös jövőt építhetnék.

Én nem fogok várni évekig.. vagy akar, vagy nem!