Már a mai nap!
Egész héten reggeltől estig dolgoztam, 5 nap alatt 50 órát, + otthon a felkészülések a következő napra. Ma (szombaton) , nehogy unatkozzak még beraktak egy munkahelyi gyakorlónapot, a központból, ami azt jelenti, hogy - a lakhelyemtől minél messzebb persze - el kell menni egy csoportos fejtágításra.
Így ma megint kellhettem reggel 6kor, hogy időben kiérjek Óbudára, Csillaghegyre. (amit röviden annyit tesz, hogy egy busz, egy metró, egy villamos és egy HÉV "kellett" ahhoz, hogy ott lehessek....+ némi gyaloglás...) öröm az ilyen..... még jó, hogy csak 3x kellett átszállnom....

Na lényeg a lényeg, oda is értem fél 9re (9kor kezdődött elvileg a gyaknap.)
Sehol senki. Gondoltam korán jöttem, így bementem a konferenciaterembe, hogy egy jó helyet keressek magamnak. Majd jön oda egy csaj, aki gondolom ott dolgozik, hogy segíthet-e. Mondom, köszi nem kell, a képzésre jöttem. Erre bután néz rám, hogy én nem tudom?????Mire én: -Mégis mit????????Mire közli, hogy elmarad a képzés, nekem nem szóltak?? Ránézek eléggé nem természetes mosollyal: " hogy hölgyem, gondolja, ha szóltak volna, most itt lennék????"

Mint kiderült, tegnap este lemondták az előadók betegségek miatt, állítólag a szervezők be is telefonáltak a melóhelyre. De mivel tegnap én helyettesíteni voltam Gödöllőn egész nap, nekem elfelejtettek szólni a "kedves" kollégáim!

Remegni és ordítani tudtam volna dühtől és a fáradságtól... de ehelyett csak sírtam. Nem tudtam megállni, elfutotta a szeme a könny, és percekig tartott még összeszedtem magam.

Majd felhívtam a kolléganőmet, hogy ő tud erről?? Mondta igen, miért én nem?? Mert a központból minden részleghez kiszóltak, és azok MINDENKINEK szóltak tegnap este! Mire én meg közöltem vele, hogy ennél finomabban nem is hozhatták volna tudtomra, hogy én egy SENKI vagyok, ezek szerint... Hiszen MINDENKINEK szóltak, nem??