A munka valóban gyógyír. Már az a fajta munka amit nem gyomorgörcsben végzel, hanem amit magad is valamiképpen hasznosnak találsz. Nálam ez most a takarítás, a rendrakás. Kiporszívóztam és kipakoltam több szekrényt is. Igyekeztem egy csomó felesleges dolgot kidobni. Igyekeztem megkeményíteni a szívem és nem arra gondolni, hogy "majd egyszer biztos jó lesz valamire.." és ezért nem kidobni. Én dobáltam ki mindent...

REND.  Négy betű, egy szó.  REND.

Valahol kissé azt hiszem freudi ez a hasonlat.... azzal hogy itthon kidobáltam a felesleges holmiaimat, azzal azt akartam volna magamnak szimbólizálni, jelezni,hogy az életemben is ki kell dobálni mindent, ami felesleges, és csak a helyet foglalja??? Ami nem kell, aminek nincs haszna... mégha valamiért vonzó dolog, mégha valamiért ragaszkodom/tam hozzá. Ha nem használom, minek??? Hogy néha a kezembe akadjon és belefacsarodjon a szívembe???? Úgyan. Ne legyünk már érzelgősek! Az érzelgősség csak romokba dönt.