Lady Bradford ül a vonaton. Kibámul az ablakon, és egy kóbor könnycsepp lepergett az arcán.
Napok kérdése, és meg kell válnia Natelie-től, a kedvenc szobalányától. És mostanság csak Net volt az egyetlen összekötő kapocs közte és Lord Ashley között. Ő hozta-vitte a leveleiket. Más lehetősége nem nagyon volt a kommunikációra.
De ha nem lesz ezentúl Net, nem lesz Lord Ashley sem.
Ezt érezte... el fognak távolodni.. még jobban....



És a szakadék egyre nagyobb lesz...

Ahogy végignézek az elképzeléseimen, vágyaimon és az abból létrehozott dolgokra.... nos eképpen tudnám összefoglalni a "végtermékeket", a végeredményt:

Nem szar ez, csak másra lesz jó....

:-)

A mai napon a címben szereplő "tisztelt" szervezettel gyűjt meg a bajom. Szeretem, hogy totál hülyének néznek, és azt állítják, hogy nem tudták kézbesíteni a csomagomat, mert nem voltam otthon. Jó vicc!! Beteg a gyerek, itthon voltam, és a kutya sem csöngetett be, nemhogy a postás. És tetejében kiderült, hogy nincs is mit kikézbesíteni, mert már 2 napja visszaküldték a feladónak, holott a kézbesítő értesítő szerint 28-ig a postán át tudom venni....

Szóval röviden : telefon  az ügyfélszolgálatra, panasztevés, írásban is megerősítve, amit majd "kivizsgálnak"...

Jó vicc... nagyon ki vagyok segítve a bocsánatkéréssel....

Mostanában eléggé le vagyok törve, és boldogtalannak érzem magam. Talán a lelkem és a szívem már tud valamit, amit én még nem vagyok hajlandó tudomást venni az agyammal. :-(

Egész hétvégén próbáltam "mellőztem". Szombaton leráztam, amikor áthívott kávézni, vasárnap meg már nem is keresett. Ma délelőtt felhívott telefonon. Hogy én tűntem el a hétvégén- azért nem törte össze magát, hogy keressen..... Próbáltam kicsit tartózkodóan beszélni vele. Ez is egy védekezés részemről. Védem a szívem és a lelkem. Nem engedhetem át magam az érzéseknek, mert megint csak én jövök ki belőle rosszul. Megint én fogok sírni, megint nekem fog fájni a szívem. És ezt már nagyon utálom. Nem akarom, hogy fájjon.

Én csak boldog akartam lenni. Miért van az, hogy mégis úgy áll a helyzet , hogy túl sokat kérek?????? Más a füle botját se mozgatja érte, és mindent megkap. Szerelmet, szeretetet, megértést, boldogságot.

Én meg soha se kapom meg egybe a csomagot......

Szükségem lenne rá. a Szeretetére, a Szerelmére, az Udvarlására. De ez mind olyan kérés, amit ő nem tud nekem megadni.  Hiszen nem lehet ezeket az érzéseket erőltetni - vagy van, vagy ami az én esetemben fennáll: NINCS....

Tele van megint a fejem mindenféle bonyolított gondolatokkal. Sőt!!  túlbonyolított gondolatokkal.

Persze a téma megint ugyan az. Ő.

.....nem tudom ezt az egészet már kordában tartani. Talán nem is akarom. Kezd elegem lenni.

Azt még csak csak el tudom fogadni - (hiszem közel 3 éve ez van) - hogy a másodhegedűs vagyok ebben a zenekarban. Na de azt nem tudom elviselni, hogy bohóc legyek. Utálom a cirkuszt. A bohócokat meg kifejezetten rühellem. Nem viselem jól, ha hülyének néznek. Más cirkuszában pedig pláne nem leszek bohóc.

Augusztusban ment a nagy ígérgetés, hogy a jövőben megpróbálja jobban kimutatni az érzéseit. Ami van. Mert hogy eddig azért nem tette, mert félt, hogy utána mi lesz. Hogy én majd akkor még többet és többet akarok.

Jó fej. Azért a semminél nem nehéz többet akarni......

Nem kértem, hogy miattam rúgjon fel mindent. Nem kértem, hogy hagyja ott az a nőt. Nem kértem, hogy mondjon olyant, amit nem érez.

Csak azt kértem, és azt kérném ma is, hogy ami van, azt mutassa, tudassa velem.

Miért nem érti meg, hogy ha csak ezt a keveset megadná nekem, tényleg boldog lennék. Hiszen elfogadtam a helyzetet, a korlátait. 3 éve hallgatok, és szó nélkül viselem el a látványt, ha együtt látom őket. Hogy csendben várom a "sorom", vajon mikor kerülök én a színpadra.

Tudom, szánalmas vagyok. Nem kell mondani. TUDOM

őszintén szólva, egy ideje már azon gondolkozom, hogy be kéne fejezni ezt az egészet. Hiszen mindketten tudjuk, hogy ebből soha nem lesz semmi. Hogy ennek nem lesz "happy end" a vége. Ez nem egy idióta lányregény. Csak a csupasz valóság. És mint ilyen, sajnos valóságos, és egyáltalán nem követi a mesék fonalát. Itt nem nyeri el a jutalmát a szegény lány. Ha fejre áll, akkor se.

De nem tudok elszakadni tőle. :-(

Tegnap is... tudta hogy nem megyek délelőtt dolgozni, itthon vagyok. Minden szervezés nélkül együtt tudtunk volna lenni. Csak a társaság kedvéért is. Hiszen ha szeretsz valakit, akkor minden vágyad hogy vele legyél, nem? Még ha csak ül melletted, amíg te csinálod a dolgod.

.....persze ő nem kért belőlem. Inkább egyedül volt, mint velem.....

Aztán felhív és magyarázkodik, hogy miért nem hívott át.

Este meg..... látom, hogy el kellett mennie valahová, nincs itt a kocsi.

Tudja, hogy egyedül vagyok. Várom, mikor jön vissza, Hogy rám ír, hogy ha majd hazaér, bejön egy ölelésre vagy egy csókra...... vagy csak hogy lásson pár percre.

Erre semmi..... hazajön negyed 10-kor, és hazacsörtet.

Máskor állandóan arról beszél, milyen rossz, hogy alig van lehetőségünk a találkozásra. Este meg pláne nehéz. Hogy lehetetlenség eljönne otthonról (csak zárójelben jegyzem meg, hogy 2 évvel ezelőtt ez nem volt akadálya, jött este is. amikor csak tudott....). Erre van egy ilyen lehetőség és még csak fel sem merül a fejében, hogy 5 percet szakítson rám. :-(

Sírni tudtam volna.....

Annyira szörnyű ez az egész. Csak annyi kéne, hogy szeressen valaki, akit viszont szerethetek, mindenféle keverések nélkül. Tudnék várni Rá. Csak érezném, hogy megéri......

Vajon a hülyeség genetikailag kódolt???

Tudom, hogy erre a kérdésre már sokan feltették a kérdést, csak azt nem tudom, hogy volt e valaha, aki erre választ is kapott. Mert rohadtul érdekelne.

Mert miért van az, hogy az ember gyereke már a kezdet kezdetén PONTOSAN tudja, hogy amibe belefog eleve kudarcra van ítélve. Hogy ott bizony nem hogy babér, de egy árva gaz sem fog teremni. Erre mit tesz az ember gyereke…. Eltalálták. Naná hogy belevág a hülyeségbe. Lehet, hogy pont ezért? Mert genetikailag kódolt a hülyeség. És mint ilyen, igényei vannak, sőt, kielégítetlen igényei. És ilyenkor az ember „megeteti„ az éhes igényét, mert érzi, hogy napról napra jobban vágyik a hülyeség után.

Klassz.

De lehet, hogy ez mind marhaság, és én vagyok egy UFO.

https://www.youtube.com/watch?v=Pikz3DMhu54

"All I Want For Christmas Is You"


I don't want a lot for Christmas
There is just one thing I need
I don't care about the presents underneath the Christmas tree
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
Baby all I want for Christmas is you

I don't want a lot for Christmas
There is just one thing I need
I don't care about the presents underneath the Christmas tree
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
Baby all I want for Christmas is you

Oh our lives are shinin surrounding everywhere
Where the sounds of children's laughter fills the air
And everyone is singin' oh I hear those sleigh bells ringin'
Santa wont you bring me the one I really need
Wont you bring back my baby to me

Oh I don't want a lot for Christmas
This is all I'm askin for
I just want to see my baby standing right outside my door
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
All I want for Christmas is you, 
And you, and you, and you, and you.


Nem kérek sokat karácsonyra
Egy valami kell csak
Nem érdekelnek az ajándékok
A karácsonyfa alatt
Csak te kellesz nekem
Jobban, mint hiszed
Hát nem érted?
Nem kérek mást karácsonyra
Csak téged

Nem kérek sokat karácsonyra
Egy valami kell csak
Nem érdekelnek az ajándékok
A karácsonyfa alatt
Csak te kellesz
Jobban, mint hiszed
Hát nem érted?
Nem kérek mást karácsonyra
Csak téged
Téged, édesem

Ragyogás mindenhol
Vakító fények
Gyerekek nevetnek,
akárhova nézek
Nevetnek, akárhova nézek
Száll, csak száll az ének
Száncsengők csilingelnek
Télapó, kérlek,
hozd el, kire vágyom
Hozd el nekem, aki az álmom

Nem kérek sokat karácsonyra
Annyi csak minden vágyam
Nem más, csak annyi
Hogy őt lássam
Csak te kellesz nekem
Jobban, mint gondolnád
Hát nem érted?
Nem kérek mást karácsonyra
Csak téged És téged, és téged
És téged és téged
Nem kérek mást karácsonyra

Nem tudom mi van velem, de nagyon hiányzik. És itt most nem feltétlenül érzelmi alapokra gondolok. Szexuálisan.

Olyan szinten kívánom, hogy már lassan becsavarodom. Ezzel álmodom ezen fantáziálok egész nap. Szinte érzem a csókjait, a kezét, ahogy simogat... de a legjobban arra vágyom, hogy belém hatoljon...hogy érezzem hogy belém feszül, hogy lassan mozogni kezd..és arra gondolok, soha ne hagyja abba. Gondolatban újra és újra szeretkezek vele.

Sőt... a leginkább arra vágyok most hogy elkapjon, hozzádöntsön valamihez és jól megdugjon hátulról. Sajnálom ezt nem lehet ennél finomabban leírni. Mert most nem gyöngén szexre vágyom amit cizelláltan le lehet írni. Azt akarom hogy a szó legszorosabb értelmében dugjon meg.... hogy erőteljesen döfködjön és én elégjek ebben a küzdelemben.

Hiányzol!!!!!!!!!!

Mondd, mit tudsz nekem adni, amit senki más? Van olyan árnyalata a kéknek, amit általad ismerek meg? Van olyan dallam, ami még csak a Te gitárod húrjait hagyta el? Van olyan gondolat, ami csak a tiéd? Van olyan illat, amit csak a Te bőrödön érzek? Van olyan selymed, amit még nem érintettem? Van olyan versed, ami a grafitport varázslattá változtatja? Tudsz olyat mesélni, amit még senki nem mesélt nekem? Tudsz úgy hozzám érni, ahogy még senki?

Mit látsz, ha a sötétbe nézel? Csak feketét, vagy mást is, a valóságon túl? Mit gondolsz, ha az eső cseppjei az ablakodat verik? Csak azt, hogy esik, vagy hallod, ahogy a kopogás szomorú dallamba fonódik? Mit hallasz, ha szól a zene, csak a ritmust, vagy gondolatok tapadnak a sorokhoz? Mit érzel, ha megérintelek, csak egy nő puha-illatos érintését, vagy érzed, ahogy áramlik beléd a besűrűsödött vágy?

Látod-e, hogy van valami más is a letisztult-éles formákon, a szürke monotonitáson, a csenden túl? Van egyedi értelmezése számodra az utaknak? Ha beszélek hozzád, olvasol a szemem zöldje mögött? Látsz engem, vagy csak nézel? Látod magad reggel, mikor a tükörbe nézel? Vagy csak azt látod, hogy borostás vagy, és csipás a szemed? Vagy azt is, hogy mi vagy valójában, hogy ki néz rád az üvegből vissza? Átlátsz a sötét hangon?

Tudod milyen igazából, őrülten szeretni? Tudod, milyen valójában szeretkezni? Vagy csak a kéjt várod, csak a melleket látod? Tudsz igazán, zsigerből érezni? Mersz elmerülni bennem? Vagy félsz mindenttől, ami kirántja a valóság talaját remegő lábaid alól? Mondd, félsz tőlem?

Csak szeretném tudni, képes vagy-e nekem olyat adni, amitől átrendeződnek az egyenletek a fejemben, amitől megváltozik a vérem színe, amitől kiszárad a szám, amitől szédülni kezdek, amitől a bennem futó programok felülíródnak?

Csak szeretném tudni, mit várhatok tőled, csak szeretném, ha nem kellene csalódnom szemed mandulájában, hangod búgásában, bezáró ölelésedben.

..megállni, hogy ne ugorj a karjában, csak állni mellette illedelmesen, és cseverészni, mintha semmi közötök nem lenne egymáshoz, mert olyan helyen vagytok, ahol nem lehet, mert ismernek.......


.....megmondom őszintén nem is hallottam mit mond....  csak szívtam magamba a látványt, az illatát, mindent.....

Álmodok.....behunyom a szemem...szinte látom.....   napfényes úton száguldok egy csillogó motoron.... átölelem Őt, és a sisakon keresztül próbálom élvezni a suhanó szél simogatását, miközben szorosan átölelem a derekát, és hozzásimulok. Annyira, hogy érzi a melleimet hozzápréselődni a hátához, és ha jól figyel, még a szívem dobbanását is érzi. 
Érzi, hogy vadul kalapál.... érzi az izgalmamat....

suhanunk úttalan utakon...mellettünk futnak a fák.....

..... aztán egy kicsi idő múlva megérkezünk egy folyópartra..... a víz huncut táncot jár a mederben...körülöttünk vakítóan zöld mező....

Leszállunk a motorról...felém mosolyog, miközben leveszi a sisakot.... szép a mosolya, a szívem táncot jár, semmi másért, csak a mosolyától. Kiszabadítom kócos fürtjeim a sisakból én is is nagyot szippantok a friss levegőből...szinte harapni lehet.
Leterítek egy plédet a partra, egy zöld, lombos fa alá. Leveszem a kabátom. Ő is.
Letelepedek a plédre, a hátamra fekszem, hogy láthassam a tovasuhanó fellegeket. Ő is mellém telepedik, igaz ő inkább felkönyökölve, és nem a felhőket nézi, hanem engem....észreveszem.... a szemébe nézek... majd csókolózni kezdünk,.,... először lágyan, majd egyre hevesebben.... érzem ahogy a nyelve utat tör, és egyre jobban a birtokába akar venni,... én pedig alázatosan befogadom....
Egy idő után a kezünk felfedező útra indul.... az ő keze a mellemre csúszik a ruhán keresztül, míg én a fenekére csúsztatom a kezem....ahogy telik az idő, a keze egyre beljebb araszol a pólóm alá, az én kezem pedig a combja felé kalandozik..... majd ahogy halad a kezem egyre feljebb, megerősítést kapok, hogy kíván engem.... a nadrágja szinte feszül a vágytól....
....én is feszülök, és szinte égeti a forró keze a bőröm....


....a ruháink szinte maguktól olvadnak le rólunk...úgy ahogy a gátlásaink is...nem számít sem tér, sem idő....

A szája lassan az ajkaimról a melleim felé csúszik, és végigízlel.... és a vágytól lassan elvesztem a fejem.... de még nem teljesen...
A számmal én is birtokba veszem és élvezem az ízét.... ettől szinte megrészegedem..... mindketten teljesen birtokba vesszük szép lassan a másikat...már nem tudom hol kezdődőm én és hol ő...

Hozzásimulok és fölém kerekedik....amikor már azt hiszem nem lehet ezt fokozni,érzem hogy eggyé olvadunk.... belém hatol miközben kéjesen sikkantok a gyönyörtől...majd egy ritmusra mozgunk...együtt.. ölelem és csókolom és érzem hogy itt  a helyem...egyre beljebb hatol és én teljesen befogadom...
Majd fölébe kerekedek ...hirtelen én vagyok az úr... lassan, kéjesen lovagolok rajta..........  majd gyorsítok... már nem tudom meddig bírom.....

Aztán összecsapnak a vágyak és együtt jutunk egy másik dimenzióba..... izgatottan ölelem át......zihálunk mint két vonat.... és beleveszek a mosolyába....

Hát igen, nem egyszerű a történet. Mert ugyebár a -jó értelemben vett- egyszerű férfiak úgy gondolják, ha együtt vannak egy nővel és szeretkeznek, és utána elmondja hogy jó volt/finom volt stb., akkor ő azzal elmondta a véleményét és bókolt a nőnek. Minek erről országos és napokig tartó vitát nyitni.

Csakhogy a nő meg úgy működik, hogy azért utána még pár napig jól esik hallania, hogy a férfi is gondol erre, meg nem felejtette el... főleg ha ez a dolog nem házastársi kapcsolat szinten volt, hanem inkább "szeretői, barátnő" státuszban...amikor amúgy is érzékenyebb , törékenyebb a dolog.

Nos, ő mondja akkor és mindig.  De utána nemigen.

És bár az eszemmel tudom hogy a fent leírtak miatt... de a szívem mégis azt várja -még mindig,-hogy mondja később is....  

...falnak tudok menni, attól, hogy együtt vagyunk aztán meg eltűnik, mint szürke szamár a ködben!  Ha továbbra is így folytatja, akkor tényleg el fogom hinni, amit az agyam súg... hogy én csak egy kis szex vagyok neki, semmi más.  Na és ez tökre fáj, elég szar dolog. Nem jó érzés.....  :-(

Egy kis kavicsot szorongatott kezében, a hideg kő lassan átvette a tenyér melegét, szépségét az egyszerűsége, a simasága adta. Az idő nyomai mely mostanra megformálta, felidézte a múltat. Sokat jelentett a lánynak, hiszen együtt találták a tengerparton, azóta is a polc előkelő helyét foglalta el. Most szerette volna a fiúnak adni, hogy Ő is érezze, egy kis kavicsnak mennyi ereje van.
Töprengett.
Vajon mibe csomagolja,
Piros plüss dobozba?
Szívecskés csomagoló papírba?
-nem, súgta egy hang
-Csak tedd a tenyerébe, érezze a melegséget amit nem csak a tenyered, hanem a szíved is melengetett, mond ki halkan: szeretlek

Mert semminél sincs szebb és nagyobb ereje, a tiszta egyszerű valóságnál, egy egyszerű szónál.

...mostanában amikor csak rá gondolok, teljesen elázik a bugyim.

Ez így nem mehet tovább.

..... nekem a leckét. Ami persze nem baj, hisz a jó pap is holtig tanul.... és minél többet beszélünk, annál inkább rádöbbentesz, hogy nekem aztán van még mit. Főleg az életről.
Persze könnyebb ezt így kimondani (leírni), mint megtenni.
Lazábban? Kevesebb agyalással? Spontánabbul?
Kincsem, azt hiszem ezek nekem nem mennek. Most még nem. Tudom, hogy ez főleg rajtam múlik.Pedig akarom, nagyon. Mint Téged. De valamiért van egy "fék" bennem. Talán tudat alatt sokkal jobban zavarnak a korlátaid, mint én gondolom most. Vagy a saját korlátjaim?  Vagy talán nagyon félek attól, hogy nem tudom megtartani a Neked tett ígéretemet. Hogy nem mászok bele jobban, mint szabad. Érzelmileg. És akkor ugyebár megint csak én húzom a rövidebbet. És lenne sírás-rívás......
Mellesleg,most úgy érzem, ezen már nem kell aggódni. Mert már nyakig benne vagyok érzelmileg...

Aztán az is lehet, hogy hagyni kéne az életet folyni a maga ütemében, mert ugye az idő mindenre hoz választ. Csakhogy az Élet gonosz velem, és már nem bízok benne. Úgy érzem, nekem kell(ene) diktálni a tempót vele szemben, szembe szállni a Sorssal, mert nem akarok még több veszteséget. Most nem.

Csak azt tudom biztosan, hogy NÉLKÜLED MOST NEM MŰKÖDIK SEMMI. FŐLEG ÉN. TE VAGY A BOLDOGSÁGOM, AZ ERŐM, AZ ÉLETEM. SZERETLEK. NAGYON.....

És én mégis képtelen vagyok egyet lépni előre....

Én csak azt nem tudom felfogni épp ésszel, hogy miért olyan férfiban találom meg azt, akiért eldobnék mindent és hozzámennék, meg ötven gyereket szülnék neki, aki nős??? Miért van az, hogy ezt a pasit már előttem valaki más már kinézte magának ??? Ez teljesen olyan, mintha egy versenyfutás lenne, de én mindig csak a második helyen érek célba.

Én mit csinálok rosszul, hogy nem tudok olyan gyorsan futni, hogy én legyek legalább 1x az első?????

Barátnőm szerint (a drága, mindig igazat ad nekem): azért, “mert olyanok jönnek folyton, akiknél már van első, amikor Te talizol Velük....de majd jön olyan, aki érted futkos :)))”

Csakhogy én attól félek, addigra már túl öreg leszek...

Már most is túl öregnek érzem magam...

L. azzal akaszt ki, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne közöttünk.... én meg már attól rosszul vagyok, hogy állandóan meg akar ölelni. Egyszerűen nem akarom, hogy hozzámérjen, igyekszem kikerülni ezeket a helyzeteket, de azért néha belefutok.

Most amúgy a kiabálásával akasztott ki. Nem volt még itt az ebédje, (hétköznap rendelünk kajaszállitótól), és elkezd faszomozni, meg üvölteni. Én persze visszaszólok, hogy vegyen vissza és a következő percben már velem kiabál. 5 perc múlva meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna (megint), és ölelgetni akar. Ettől meg én hányok már....

Tegnap is az Auchanba... mindenki paraszt meg idióta, meg bunkó... érdekes, nekem meg az jutott akkor az eszembe, hogy ő itt a legnagyobb paraszt, bunkó.

Gratulálok egy kisbabához N.-nek,egy olyan valakinek, aki nem érdemli meg...., mert amikor tavaly rákérdeztem letagadta...