Három dolog van amit félek megnézni másnaposan: ARCOM,PÉNZTÁRCÁM ÉS KIMENŐ HÍVÁSOK...:)

www.youtube.com/watch

Én szeretem őt, de a szerelem fáj....

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

A munka valóban gyógyír. Már az a fajta munka amit nem gyomorgörcsben végzel, hanem amit magad is valamiképpen hasznosnak találsz. Nálam ez most a takarítás, a rendrakás. Kiporszívóztam és kipakoltam több szekrényt is. Igyekeztem egy csomó felesleges dolgot kidobni. Igyekeztem megkeményíteni a szívem és nem arra gondolni, hogy "majd egyszer biztos jó lesz valamire.." és ezért nem kidobni. Én dobáltam ki mindent...

REND.  Négy betű, egy szó.  REND.

Valahol kissé azt hiszem freudi ez a hasonlat.... azzal hogy itthon kidobáltam a felesleges holmiaimat, azzal azt akartam volna magamnak szimbólizálni, jelezni,hogy az életemben is ki kell dobálni mindent, ami felesleges, és csak a helyet foglalja??? Ami nem kell, aminek nincs haszna... mégha valamiért vonzó dolog, mégha valamiért ragaszkodom/tam hozzá. Ha nem használom, minek??? Hogy néha a kezembe akadjon és belefacsarodjon a szívembe???? Úgyan. Ne legyünk már érzelgősek! Az érzelgősség csak romokba dönt.

Sokat gondolkodtam az elmúlt hét eseményein, és azt kell mondanom, akárhogy nézem, ami történt, mindig ugyanaz lett vége:

Nobody puts Baby in a corner!!!!

(vagyis Baby-t senki nem ültetheti sarokba!!!!)

És hogy ez mint jelent??? Azt, hogy senki nem rakhat sarokba! Ha nem kellek, hát nem kellek, de attól még nem fogok egy sarokban porosodni. Sőt! Az élet megy tovább, és nem számít, mi fáj és mi nem, mindig tovább kell lépni!!! Nem a múltban, a múltnak élni,(akármilyen szép és csalogató), hanem csakis a jövőnek!!!  Mert a múlt--- mint ahogy benne is van, már elmúlt... ha tetszik, ha nem. El kell ezt fogadni. Az életet nem álmodni, hanem élni kell.

www.youtube.com/watch

A nap végén, amikor véget ér a stressz, csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani, és úgy tenni, mintha nem törődnénk egymással, általában nagy kamu. Kutatunk, és eldöntjük, kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy, mennyire bántottuk meg őket, akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. Persze a közel néha lehet túl közel. De néha a személyes terünk megsértése pontosan az, amire vágyunk.

"..... Mozdulj végre.... túl sok a szóból, a dumát félre!!!"

www.youtube.com/watch

Most ez a kedvencem....

www.youtube.com/watch

Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...

Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,
vagy elmerűl a nyár...

Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk...
de lesz,'ki óv és véd.

Csak szólj!-
a cinkos csönd kirabol-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.

Fogy az idő...

Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz...
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító...
érezned kell!

Fogy az idő....a tűz széttép!
Mondd, 'mért tűrnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár...

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a ...dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. Nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

...hátha....

engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni....  :-)

www.youtube.com/watch

Hallgatom az egyik zenecsatornát, és érzem hogy benne van a bugi a lábamba...

Istenem, most úgy elmennék egyet táncolni, bulizni!!!!


Régen mekkora bulimacska voltam! Jó, van annak már lassan 8-10 éve.... még a 20 éveim elején volt egy ilyen korszakom. Minden hétvégén buli volt, a barátnőimmel jöttünk mentünk. Nagyon élveztem azt az időszakot.
Szeretek is, és jól is táncolok.

Bár ha most elmennék attól félek a sok 15 éves között kicsit öreg lennék.....


:-)

Nagy öröm ért ma!!!  Illetve ---- nagy örömet szereztem ma magamnak.  :-)

Ma végre megvettem az első biciklimet!!!*



Évek óta szeretnék már egyet venni, és ha jól számolok, lassan 20 éve, hogy nincs (nem volt) biciklim. Hetek óta kacérkodtam komolyabban is a gondolattal, a múlt héten végigjártam egy rakás boltot, és ma végre megvettem az én kicsikémet! Egy Hauser Galaxy-t)) nagyon szép)) Alapszíneiben metálkék,de van benne fehér és pici piros is.  És férfivázas, mert nekem az jobban tetszik. Ilyen:
http://www.hauser.hu/2010/city/galaxy-ferfi.html
Nem volt olcsó, (jó, nagyon drága sem), pont megfelelő a zsebemnek. Rakattam rá lámpákat, meg vettem biztonsági zárat, nagyon spéci))) A többit majd legközelebb.
Na most legalább lesz mire költenem a jövőben)))


Aztán hazatekertem....  :-D

*úgy értem az első olyant, amit ÉN vettem a saját pénzemből, nem pedig a szüleim, mint gyerekkoromba, amikor természetesen nekem is volt gyerekbiciklim.

tetszik és kész)))

https://www.youtube.com/watch?v=X75mry1LcFg

Elég érdekes oldalt találtam a neten.... miszerint ha feltöltöd a arcképedet, a gép "megmutatja" hogy fogsz kinézni  20 (vagy 30 ) év múlva....

... én kipróbáltam.... nagyon durva lett)))))


Pláne, hogy a feltöltöttem az 1 éves korombeli fotóm is, beállítottam 30 év múlvára, kíváncsian várva, vajon tényleg kiadja, milyen vagyok most.... hát...


.
.
..
 nem az lett  :-)))  hanem egy öreg, ráncos arcú kisbaba))))))  Olyan volt, mint egy horrorfilmbeli szörnyecske))))


:-D

de azért jó poén, szóval ha van kedvetek ehhez....:

http://in20years.com/

Az elv olyan, mint a fing: tartja az ember, amíg

tudja.

Istennel beszélget egy ember:
 -Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a  Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az  embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy  nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a  kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
-Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét  elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak  "képesség"  kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek  csak  magukra gondolnak.

Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön...

Msn-en beszélgettem egy nagyon régi barátommal, Andrissal, akivel ezer éve nem találkoztunk:

...

A dilinyós :-)  Ja és kapd be!!! :-D

... vagyis a szép napra való tekintettel, kimentem az udvarra.
Gondoltam hogy a kerítés melletti oszlopokról leszedem azokat a drótokat, ami már nem kell (szőlő volt rajtuk, csak a szőlőt már azon a részen kivágtuk.)
Amikor ezzel megvoltam, kimentem a kiskertbe, ahol csak a gazokat akartam kiszedni, meg megcsodálni a nárciszaimat (még sok a bimbós, most kezd nyílni, mert későn ültettem  :-D  ), meg az első sárga tulipulikámat)))
De ha már ott voltam, fogtam a kiskapát és megkapáltam az egészet.... aztán visszamentem a hátsó kertbe, látom nagy a fű...erre nekiálltam füvet nyírni.... de ha már bent lenyírtam, akkor már meg kéne csinálni az utcafronton is -gondoltam. Így kimentem a ház elé, és ott is letoltam a füvet.... Aztán a kiskertben meglocsoltam a virágokat, majd volt egy nagy kupac levél meg minden, így fogtam a talicskát a garázsból, belelapátoltam és hátravittem.
Aztán ásóstam egy kicsit, főleg ahol egyenetlen volt a föld, majd elgereblyéztem.
Aztán pakolásztam még egy kicsit, a kutyának dobáltam a gumisünijét, majd mint aki jól végezte a dolgát, (mert jól végeztem és hullafáradt és piszkos voltam) bejöttem és lefürödtem.

:-)


Ja és még valami eszembe jutott kint, amin jót nevetgéltem magamban.... sok nő mindenféle ékszerre, meg tudomis én mire vágyik (tudom amúgy :-) ), de én most azt éreztem kint, hogy semmi más vágyam nincs csak a régi, már félig halódó egyszerű kis fűszegély-nyíró helyett egy újat kapni szeretnék))))))))))))

Az ember sokszor nem azt az arcát mutatja a külvilágnak, amilyen igazából, amilyen legbelül. És nem feltétlen azért, mert szándékosan másnak akar tűnni, mint ami. Sokszor ránk"erőltetnek" társadalmi normákat, elvárásokat. Vagy egyszerűen ebbe születünk bele, ezt már az anyatejjel magunkhoz vesszük.
Már kisgyerekkortól azt mondják, sugallják, hogy milyennek kell lenned ahhoz, hogy "normális" legyél, mit kell szeretned, mi a jó vagy helyes vagy éppen helytelen. Persze ez azért is érdekes, mert pl. ami nekünk, nálunk (magyarok, európaiaknak) normális, az lehet, hogy egy másik kultúrában meg megrökönyödést, szégyent jelent. Pl. elég egy európai- arab vonalat -kulturális, társadalmi szempontból - nézni. Itthon pl. normális, sőt trendi, szexi egy alig semmi ruhába mászkálni, náluk meg ezért akár meg is köveznek, teszem azt, ha oda születtem volna.)

És hogy miért kezdtem ezt most leirni?? Miért kezdtem el ádám-évánál???
Mert pl. sokszor az ember azt mutatja, hogy egy szolid, egyszerű dolgozó nő, aki elvan a "normális" életével. Jön megy, dolgozik, ellátja a családot, gyereket nevel, stb.
Közben meg legbelül lázadó, jó értelemből a lelke kurtizán. Egy kitörésre váró vulkán, akiben legbelül mozog a magma... Hömpölyög, izzik, de még nem kész kitörni....Vannak álmai, ábrándjai, amit vágyik megtenni, de tudja- azt hiszi- ha megtenné, megbélyegeződne, vagy mindenesetre megrökönyödnének rajta.
Pl. mindenki- na jó sokan- megszólják azokat a lányokat, akik félpucéran, erotikus vagy akár szexis fotókon pózolnak, ország-világnak. Lek.rvázzák, őket, feltűnési viszketegséggel, nárcisztikus hajlamokkal megáldott ribiknek titulálják őket. Közben meg.... a lelke mélyén lehet, hogy pont ő is szeretne egy ilyen képen feszíteni...szeretné, ha az ismerősei, sőt, idegenek is megcsodálnák, megdicsérnék a képeit.. hiszen az ember alapjában egy önző lény, és az egója rendszeres simogatásra vágyik....
Ki a fene nem akarja, hogy dicsérjék a szépségét, a tehetségét?? Hazudik aki azt mondja, ő nem. Az a kérdés, ezt milyen formában szeretné...

Vagy lehet, hogy ezer éves házasságban vergődik ,a férje jó ha havonta 1x ránéz, csak a szokásos "dugjuk gyorsan, azt aludjuk" van, pedig semmi másról nem fantáziál, csak arról, hogy egyszer végre valaki, egy idegen dögös pasi nekivágja egy falnak, és letépje a ruháit, és jól meg ne rakja, mint egy állat...
De attól még nem lesz, nem akar kurva lenni... nem is az... csak vannak fantáziálásai.

Mindenre tudok magyarázatot találni,

legfeljebb nem stimmel.

Miután hazajöttem, lehúztam a redőnyt, kivettem a takarómat az ágyneműtartóból, és bebújtam az ágyamba, hogy aludjak egyet. Totál kész voltam lelkileg, sok volt ez így együtt. Az elmúlt hetek történései és bizonyos dolgok meg nem történései, + a mai nap..Rémesen éreztem magam.
Kb. negyed 4ig aludtam. Utána jobb volt.
Mikor felkeltem a telómon 2 sms és 2 nem fogadott hívás volt. (mikor hazajöttem lenémítottam, nem voltam kíváncsi senkire). Mindegyik a munkatársaimtól, meg a főnökömtől jött. Nem reagáltam rögtön egyikre sem. Megebédeltem aztán 4 körül visszahívtam a főnököt, hogy mit akar.
És láss csodát! Azt mondta, elnézésemet akarja kérni, amiért "elfelejtettek" , és ha tudok, most bemennék-e, mert adni akar valami. (gondoltam magamba, mit, a felmondásomat???)

Most erre mit mondjak?

Egy rész köszönöm,hogy megkövettek, jól esett, mit ne mondjak.

Másrészről meg--- hiszen az éremnek is két oldala van--- egy doboz csokival ezek szerint mindent meg lehet oldani??? Azt az érzést nem kárpótolja semmi, amikor az mar beléd, hogy hiába döglesz bele a melóba, hiába túlórázok semmiért, még annyira se vagyok valaki a szemükbe, hogy eszükbe jussak???

(hozzáteszem, nem kérek lehetetlent... nem egy multinál dolgozok, ahol több százan vannak... mi ÖSSZESEN 3!!!! -an dolgozunk ennél a "telephelynél"!!! (a cégbe amúgy kb.60-an) -gondolom, így már érthető, miért borulok ki azon, ha elfelejtenek.....3 emberből...

Már a mai nap!
Egész héten reggeltől estig dolgoztam, 5 nap alatt 50 órát, + otthon a felkészülések a következő napra. Ma (szombaton) , nehogy unatkozzak még beraktak egy munkahelyi gyakorlónapot, a központból, ami azt jelenti, hogy - a lakhelyemtől minél messzebb persze - el kell menni egy csoportos fejtágításra.
Így ma megint kellhettem reggel 6kor, hogy időben kiérjek Óbudára, Csillaghegyre. (amit röviden annyit tesz, hogy egy busz, egy metró, egy villamos és egy HÉV "kellett" ahhoz, hogy ott lehessek....+ némi gyaloglás...) öröm az ilyen..... még jó, hogy csak 3x kellett átszállnom....

Na lényeg a lényeg, oda is értem fél 9re (9kor kezdődött elvileg a gyaknap.)
Sehol senki. Gondoltam korán jöttem, így bementem a konferenciaterembe, hogy egy jó helyet keressek magamnak. Majd jön oda egy csaj, aki gondolom ott dolgozik, hogy segíthet-e. Mondom, köszi nem kell, a képzésre jöttem. Erre bután néz rám, hogy én nem tudom?????Mire én: -Mégis mit????????Mire közli, hogy elmarad a képzés, nekem nem szóltak?? Ránézek eléggé nem természetes mosollyal: " hogy hölgyem, gondolja, ha szóltak volna, most itt lennék????"

Mint kiderült, tegnap este lemondták az előadók betegségek miatt, állítólag a szervezők be is telefonáltak a melóhelyre. De mivel tegnap én helyettesíteni voltam Gödöllőn egész nap, nekem elfelejtettek szólni a "kedves" kollégáim!

Remegni és ordítani tudtam volna dühtől és a fáradságtól... de ehelyett csak sírtam. Nem tudtam megállni, elfutotta a szeme a könny, és percekig tartott még összeszedtem magam.

Majd felhívtam a kolléganőmet, hogy ő tud erről?? Mondta igen, miért én nem?? Mert a központból minden részleghez kiszóltak, és azok MINDENKINEK szóltak tegnap este! Mire én meg közöltem vele, hogy ennél finomabban nem is hozhatták volna tudtomra, hogy én egy SENKI vagyok, ezek szerint... Hiszen MINDENKINEK szóltak, nem??

...hazudik aki azt mondja, normális vagyok.....

:-/

pedig isten lássa a lelkem megpróbálok(tam) az lenni. De valahogy mindig olyan helyzetekbe keveredek, ami lehetetlen....

Lehet hogy ez tényleg genetikailag kódolt????

Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon

ott van...

A férfiak azért alszanak el gyorsan szex után,

mert előtte fél éjszakát  könyörögnek érte.

                               :-)